A Homoród-mente egy színes és vátozatos kisrégió Székelyföldön, amely délnyugati irányban kapcsolatot biztosít a történelmi szászvidékkel. Három kisebb tájegységre osztható: a Hargita hegység délnyugati előterében elterülő Havasaljára (Kápolnásfaluval és Szentegyházával), a Nagy-Homoród és a Kis-Homoród vidékére. A Nagy- és Kis-Homoród vizei által jelölt vidék átnyúlik a történelmi Székelyföld határán, ahol több évszázadon keresztül szász közösség által lakott községek és falvak találhatók. Az Oklánd – Homoródszentpál vidéktől nyugatra Alsó-, míg attól keletre Felső – Homoród-mentének is szokták nevezni a Homoródok vidékét. Területe mintegy 560 négyzetkilométer, lakossága 20.000 fő körüli. A Kis- és Nagy- Homoród vizei Homoród település határában összefolynak, és a vidéket határoló Kőhalom városának területén az Olt folyó fogadja magába, Homoród néven.
A vidéket társadalmi, néprajzi, építészeti, vallási szempontból meghatározta a különböző nemzetiségű, felekezetű együttélés. Főbb nemzetiségek: magyar, székely, román, roma, szász. Jellemző vallások, felekezetek: unitárius, református, katolikus, evangélikus. Az elmúlt századokban a cserge- és posztókészítés, posztóványolás, mészégetés, bútorfestés, zsindelykészítés, fafeldolgozás, fafaragás, a gyógy- és ásványvizek, a vasművesség, a vashámorok és a havasi állattartás hazájaként ismerték a vidéket. Gazdag és változatos vadállatállománnyal rendelkezik a terület.