Homoródfürdő a Nagy-Homoród és a Fürdő-patak völgyében, Székelyudvarhely és Csíkszereda között terül el. Gyógyvizeit már a rómaiak is ismerték, látványos fejlődése azonban a 19. században indult. Az üdülőtelep felvirágoztatása Nagysolymosi Koncz Ármin, székelyudvarhelyi patikushoz köthető, aki bérbe véve működtette és fejlesztette az üdülőtelepet, a szentkeresztbányai Lobogó fürdővel együtt. Vendéglőt, zenepavilont, fodrászatot, szekeres szolgálatot működtetett és tartott fenn.
A kommunizmus ideje alatt a magántulajdonú villákat államosították. 1968-ban Szentegyháza városhoz csatolják, polgári villáit, vendéglátóegységeit országos pionír- és diáktáborrá szervezik át. 1990. után a fürdőtelep hanyatlásnak indul. Az államosítás (1948.) előtti tulajdonosok területeiket és épületeiket igyekeztek visszaszerezni. 2000-től újra kezd megerősödni a turizmus Homoródfürdőn.
A településen található mintegy 12 ásványvízforrás és kút neve az idők során feledésbe merült vagy megváltozott, a legismertebbek, a Lobogó-, a Mária és Klotild forrás vize azonban ma is közkedvelt, enyhén szénsavas vizük kimondottan egészséges és jóízű. Emésztő-, szív- és érrerendszeri betegségekre, valamint vérszegénységre javallottak. A borvízforrások egy részét a Borvíz útja nevű sétány köti össze, famedencével ellátva, amely szabadtéri fürdőzésre használható.
