Szentkeresztbánya 1968-ig ipari zóna, majd utána Szentegyháza város része, egyik legfontosabb gazdasági és ipari központja volt Székelyföldnek. Múltja a XIX.század elejére vezethető vissza, amikor 1850-től a Lobogó nevű fürdőhely szomszédságában Demeter Miklós új gyártelepet létesít és 1854-ben a 24 házból álló munkásnegyedet már Újvárosnak említik. Egy, művelés alatt álló, Szentkereszt nevű bányatelek miatt a fejlődő vasipari telepet későbbiekben Szentkeresztbányának kezdik nevezni. Az itt előállított vas minősége (lágysága, finomsága) egész Európában egyedülálló volt, ugyanis a vasat faszénen olvasztották. A vastermékek utáni kereslet megcsappanása, illetve egyéb tényezők miatt, a gyár működése 2010-ben zárt be véglegesen.
Szentkeresztbányán a XIX-dik század második felében virágzó fürdőélet is tapasztalható volt a Dobogó (a későbbi Székelyfüred) és a Lobogó (az üzem területén) nevű gyógyfürdőkkel. A Dobogó fürdő korábbi tulajdonosa, Ugron Gábor megválik fürdőtelepétől, és 1893-tól 1923-ig a szász lutheránus egyház gondoksága fejleszti és működteti. Ennek állít emléket a Szentegyházai Egészségügyi Központ udvarán található emlékoszlop, valamint az intézményhez tartozó és annak környékén fellelhető, valamikor átépített korabeli villák. Májusi hónapban érdemes megcsodálni a kórház kertjében lévő dendrológiai parkot, melyben betelepített, akklimatizálódó növények fedezhetők fel: platánfa, tulipánfa, magnólia bokor és a vidékre jellemző őshonos fafajták.
